Zsoltárok, motetták, dalok és férfikarok

Malina János, Muzsika, 2011. július


„Zsoltárok, motetták, dalok és férfikarok" -hirdette a szórólap a koncert összefoglaló tartalmát, de a kép talán még az ebből sejthetőnél is differenciáltabb volt, noha az egyik szereplő akadályoztatása miatt egy meghirdetett szerző, Chopin kényszerűen kimaradt a műsorból. Ami azonban maradt: egy korai és egy fantasztikus kései Liszt-motetta (Laudate Dominum, illetve De profundis, utóbbi RAJK JUDIT énekszólójával); a jó barát, Glinka varázslatos kerub-éneke (Heruvimszkaja) és két klasszikus nyugalmú Rahmanyinov-motetta, illetve a koncert világi részében egy egyszerre népdalszerűen bájos és szofisztikáltan moduláló Liszt-szerenád (Hüttelein, still und klein); a Schiller-évfordulóra írt Festlied; Glinka kései, női karból átírt Búcsúzó dala (Proscsalnaja pesznya); Liszt és orosz szerzők Rajk Judit által előadott öt dala így is egyik meglepetéssel szolgált a másik után. S még az elmaradó záró szám helyett is igazi csemege szólalt meg: annak a Les quatre élémens című, négy férfikarból álló sorozatnak az első két tétele, amelyhez képest íródott előjátéknak a Les préludes, s amelynek korábbi teljes elfeledettségét igazolja, hogy most hallott zongorakíséretes változata először 1993-ban hangzott el teljes egészében (zenekarkíséretes változata pedig mindmáig kiadatlan).


Ez a különlegesen változatos és szép műsor legnagyobb részben elsőrangú előadásban szólalt meg a két helyszínen. A Szent Efrém Férfikar már évekkel ezelőtt bebizonyította, és azóta is töretlen színvonalon bizonyítja, hogy a magyar kóruskultúra egyik „csúcsterméke", ideális és százhangú hangszer kitűnő karnagya, Bubnó Tamás értő és katartikus pillanatokig ragadó vezetése alatt. Csak elismeréssel szólhatok a koncertnek orgona- és zongorakísérőként is biztos alapját nyújtó BIZJÁK DÓRA sokszínű és érzékeny partneri közreműködéséről is. Rajk Judit imponáló hangon és zeneileg is meggyőzően működött közre két motettában, a jól összeválogatott dalciklusban pedig élvezetes és tanulságos ízelítőt adott a romantikus dalrepertoár eldugottabb kincseiből.

ROZMÁN ÁDÁM fiúénekes valószínűtlenül magabiztos és tisztaságot sugárzó éneklése vitte sikerre azt a merész kísérletet, hogy a férfikarra és tenor szólistára írt Liszt-szerenádban a szólót a szöveg értelmével összhangban gyermekhanggal énekeltették -az eredmény egészen egyedülálló karakter és zenei élmény volt. Mint már utaltam rá, Glinka búcsúdalának esetében pedig eredetileg női karra írt művet szólaltattak meg férfihangokon, hallatlanul meggyőzően. A dalciklusból Liszt Goethe-dala, az Es war ein König in Thule ért el valódi drámai hatást, s a két Csajkovszkij-dal is nagyon meggyőző volt, Bizják elsőrangú kíséretével. A záró számban pedig meggyőződhettünk róla, hogy a Les préludes árnyékában tökéletesen elfeledett kórusok kifejezetten nagyszabásúak és nagyszerűek -különösen ilyen méltó előadásban. (Június 1. - Óbudai Szent Péter és Pál templom, Óbudai Társaskör. Rendező: Óbudai Társaskör)

MALINA JÁNOS

  © Rajk 2017